Brutáldurvaüberkemény volt ez a mai nap. Lefutottam a Hungaroringen egy kört, azaz kicsivel több, mint 4 km-t. Ez nem tűnik túl hosszú távnak, de ha hozzávesszük a 30°C-ot, az aszfalt hőmérsékletét, azt, hogy sehol egy fa vagy bármi árnyék az egész pályán, sehol egy kis levegőmozgás és ráadásul tűző napon, egyetlen felhő nélkül kellett végigcaplatni a 2 emelkedős és 2 lejtős pályán, akkor az már nem is tűnik olyan könnyűnek.

Itthon előtte már lefutottam az 5,37 km-t is, reggel, 8 óra körül, max. 21-22°C-ban, mindig az árnyékokat keresve. Így minderre az akadályra nem is számítottam. A paddock elég szeles volt (és árnyékos), naivan azt hittem, hogy a pálya is olyan lesz. Mekkora tévedés volt!!!

A családdal már jó korán elindultunk, hogy ne kelljen sokat várni a regisztrációnál.

Itt még gyanútlanul és naivan, kezemben a csomagommal.

A sorszámom is a csomagban volt. Fel kellett varázsolnom a pólómra. Lehetett rajta egy chip, amin az időmet mérték. Vagy ki tudja, hogy mértek le a végére.

Meg kellett örökíteni a szervezőket is. Ez az egyetlen nem szelfi rólam, így az egyetlen egész alakos kép. Ránézek és elégedett vagyok. 5 hónapja még nem így lett volna.

Szemközt a lelátók, lenn a pálya, ahol akkor még a 24 órás bicikliverseny ment, én pedig fenn a paddockban.

Ott fogok futni, az a képen épp egy emelkedős szakasz. Jajj!

Az indulás előtt már odakészítették az első érmeket. Olyan szépek, ezért már érdemes elindulni!

Lenn a pályán végre, gyülekeznek az emberek a bemelegítésre, amit Katus Attila tartott meg nekünk.

Végre elindultunk, igaz, lassú start volt, egy jó ideig a Safety Car mögött sétáltunk. Ja, ez sem szelfi. Megtalálsz a képen?

Egyetlen bajom volt induláskor: nem tudtam a saját tempómban futni. Mindenki sokkal gyorsabb volt körülöttem, amellett, hogy vitt magával a tömeg, folyamatosan kerülgettek is jobbról-balról. Ez nagyon frusztrált. Még 1 km-t se futottam le, ráadásul végig lejtőn mentünk akkor, de már lihegtem. Tudtam, hogy ez nem lesz jó a nagy emelkedő előtt. A verseny előtt többször is elmondták, hogy tartalékoljuk az energiát az emelkedőre. Persze sokan tényleg gyorsan futnak, de volt, akik nem hallgattak az intelemre, és már az emelkedő elején meg kellett állniuk. Én akkor még bírtam, de boldog voltam, hogy lassul a tömeg tempója. 

Muszáj volt csinálnom egy szelfit futás közben is. Hiszen ezért jelentkeztem a versenyre. Sokan voltunk, előttem és mögöttem is rengeteg ember volt. Itt még mit sem sejtve mindenki lefelé rohan.

Kétszer álltam meg útközben sétálni. Egyszer az emelkedő tetején, a vízszintes szakaszon, amikor annyira elviselhetetlen volt már a meleg, hogy alig kaptam levegőt. Másodszorra a visszafordító emelkedője alján álltam le a futással, itt már elfogyott az összes energiám, az új célom az lett, hogy legalább a célegyenest végigfussam.

Végül megérkeztem. Legelőször a vizekhez mentem, az első pohárral magamra borítottam, a másodikat megittam. Aztán nagy nehezen találtam egy érem-osztogatót is, bezsebeltem a sajátomat, majd szelfi. A lábaimat alig éreztem, nem voltam magamnál, azt sem tudtam, hol vagyok. A távolság nem volt hatalmas, az emelkedőkkel is meg lehetett birkózni. Ami nagyon rosszul esett, az az árnyékmentes, folyamatos forróság volt.

Egy kis üldögélés után, a családra várva már jobban festek. Csak itt kezdem feldolgozni, hogy mi is történt.

Estére megérkezett a hivatalos végeredmény. A nők között 293-ból 215. lettem, az összes 4 km-es induló (471 fő) közül pedig a 372. 

Na most, február elején én lettem volna a 293. befutó a nők között és a 471. az összes versenyző közül, ez holtbiztos. De amióta elkezdtem futkosni, kb. 5 hónap alatt sikerült 100 helyezéssel, majdnem 20%-kal feljebb húznom magam. És ez az, ami - bár minden izmom fáj és mozogni borzalom - mégis erőt ad a folytatáshoz!

Ami a legfontosabb: sosem gondoltam volna, hogy valaha képes leszek ennyit vagy ennél többet futni, sőt, a futás volt a legborzalmasabb rémálmom. De valami bekattant, elkezdtem, és most nagyon jól érzem magam! Ráadásul az ilyen "verseny"-alkalmak nagyot dobnak a motivációmon és folytatásra ösztökélnek. 

Mi a következő? Egy új cél............... :)